Talán te volnál az, drága Desiré!

Azért, hogy mi van, és azért, hogy mi legyen, megkérdezlek Titeket, hogy láttátok-e Vizit? Őt igen, azt az embert, akinek pohara ott maradt a "levegőben", amikor leejtette azt a kocsmában!

Bizony, az a trianoni csörömpölésben ott maradt a levegőben, nagyméltóságos Vizi úr pohara! Hit, nagyon nagy hit kell hozzá, hogy ez a pohár még mindig ott maradjon a levegőben, mert csörömpölés már van, de pohár már nincs.

És engedjük "kiszakadni" Bereményi Géza szívét Cseh Tamásnak karjaiból és gondoljunk apánkra, anyánkra, nagyapáinkra, nagyanyáinkra és az ő szívükre, a magyar földre, Babba Máriára, Szent Istvánra, Zrínyire, Rákóczira.

Ugye a pohár még mindig ott van a levegőben, lebegőben, a te szívedben. Itt van, igen belevésődve a magyar történelembe. Itt van Vizi megint a poharával.

Imádságos lelkülettel: egy magyar keresztény

Isten veled, Tamás!